Nos lecseréltem végre a korábbi nyomi külsőt ami azt hiszem már három éve ékesítette az oldalt. Ideje volt már de sose volt kedvem nekiállni. Meg úgyis csak magamnak csinálok itt mindent :D haha. 

Hozzád írom most ezt a szösszenetet, főleg mivel már nem vagyunk barátnők egy jóideje. De hát mit számít nem igaz? Fel se fogod, hogy bármit is veszítettél volna-e hiszen a legfontosabb dolog megmaradt az életedben és úgy gondolod örökké ott is lesz, hiszen már a csodás jövőt is vele tervezgeted. Én meg... ne aggódj jól megvagyok, őszintén szólva alig jutsz már eszembe. Már nincs az a hisztérikus vergődésem mint tavaly, hogy dobtad a barátságunkat, érte. Hát neked írtam ezt most, fogadd szeretettel! [TOVÁBB]

Persze, számítottam rá, hogy hiába lesz ott több száz ember, mi akkoris keresztezni fogjuk egymás útját. Írhattam volna a véletlenekről meg a sorsról és egyéb ilyen dolgokról egy blog bejegyzést ahol cizelláltabban is kifejtem, hogy hiába volt kicsi az esélye, úgyis úgy történt minden ahogyan előre megjósoltam, hogy össze fogunk találkozni. De inkább nem teszem. Nem volt mit mondanom neki, és most sincs mit mondanom róla, nektek. Helyette inkább írok másról, ami most [EZ A BEJEGYZÉS] lett. Három hetes betegségből lábalok ki szép lassan, a sok antibiotikum már totál kikészített, a héten négy napig hangom se volt, de már úgy érzem kezdek túllenni ezen is végre. Bár a terveim kissé csúsztak, jövő hét után azért csak el fogom kezdeni az edzést végre, és veszek egy új edzőcipellőt is. Jelenleg úgy néz ki munkám is lesz de ezt még nem akarom elszólni. Következő héten leadom a passzív félévről az újabb kérelmemet, és a felvételi jelentkezést pedig elkezdem intézni. Bár az igazság az, minél közelebb jön a nap annál kevésbé vagyok biztos abban, hogy jól döntök. Mindegy, aztán június végéig még variálhatok végülis a sorrenden. Jelenleg ez a nagy helyzet. Ja és sikerült a felsőfokú nyelvvizsgám, hurrá! Februártól elkezdek egy új nyelvet tanulni, még nem tudom melyik legyen.

Remegő kézzel állítottam át portálom kategóriáját személyesről, blogra. Elkezdtem elolvasgatni az első öt helyen álló szerkesztők blogjait, és kb. teljesen elsápadtam attól amilyen utálkozások és pocskondiázások mentek a kommentekben és chatben is egyaránt, és az még hagyján, hogy nyers vélemény, de olyan vulgáris és sértő kifejezésekkel párosult néhány ember kinyilatkoztatása, hogy már én szégyelltem magam. Szerettem volna megnézni ezen firkászok "makulátlan" oldalait, de persze a név vagy kezdőbetű mellé már nem párosult oldal is. Érdekes módon. Tisztára, mintha nekik tökéletes lenne az életük, mintha őket sosem érte volna szerelmi bánat, mintha a panaszkodásra nekik volna egyedül joguk, mintha a blogolásról törvénykönv szólna. Szóval a pofám leszakad néhány embertől, ahogy beszólogatnak ismeretlenül egy olyan embernek, aki mert megnyílni és kimondani azt ami bántja vagy öröme éppenséggel. Mondjuk róluk ad szegénységi bizonyítványt nem a másikról. A másik amitől kishíján agyvérzést kaptam az a másik szakjának szapulása (amiről személyes tapasztalatom is van) úgyhogy ebben a témában fogok írni egy ilyen "kedves" kommentelők stílusára váltott igen nyers és igaz kis cikket, remélem estére meg is lesz és azon emberek arcába tolhatom kurta mosoly kíséretében innen képernyő előtt, mert igen hosszúra tervezem megírni! Annyira -.-" ... hú de felhúztam magam ezeken az embereken. Pedig közöm sincs hozzá teljesen igaz, de miért kell így viselkedni a másikkal? Jó magyar mentalitás, okcsá!